The [hated] Tomorrow : Discotech
[letöltés]
ura szokás,
más téren vérben identitás,
titok vallás.
fény mutat utat, az égen át,
csillag alak vezet éjjen át hozzád.
álom nem álom, kitalálom
érv neked a sérv: szánalom.
azon a nyáron, szám szerint három
nyert teret szeretet
hiába kér számon.
szívben labirintus meg sem állíthat,
talán már célban vagyok
titkok űznek tréfát, rám vártatok
vándor messziről jöttél
szakad a vágy, szakad a képzelet,
nem, nem, nem, nem engedem,
sors végzet, mérgezhet, leszek a társatok,
torz lélek, ismertelek.
frappáns a tett, talpra esett,
módosult tudat,
monoton discotech.
kedvel szentel időt,
különös álarc mögött,
rettent az irónia.
szívben labirintus meg sem állíthat,
talán már célban vagyok
titkok űznek tréfát, rám vártatok
vándor messziről jöttél
szakad a vágy, szakad a képzelet,
nem, nem, nem, nem engedem,
sors végzet, mérgezhet, leszek a társatok,
torz lélek, ismertelek.
komoran, mint fájdalomtól a szív,
nem értem fiatalt.
tapogat az érzés, mely megbánt
és el nem szakadhat.
vonzón taszít a lélek,
mi bennem él tőled,
a fájdalmat, mily benti hatalmat
csak te veheted el tőlem.
1. hüvelyk ujj a szülőket jelképezi
2. mutatóujj a testvéreket
3. középsőujj Te vagy
4. a partnered
5. a gyerekeid
Tedd össze a kezeidet úgy, hogy egymásnak támasztod az ujjaidat, a tenyered nem érintkezik és a középső ujjaidat behajlítod, így támasztod össze őket. Csak a középsőujjaid legyenek lefele.
Az ujjaidat próbáld most egyenként szétválasztani.
A szülők nem lesznek velünk mindig, a hüvelykujjaidat szét tudod választani. A mutatóujjakat szintén, mert testvéreid is különböző életet fognak élni. A kisujjaidat is szét tudod választani, mert a gyerekek is egyszer elmennek a szülői háztól.
Csak a gyűrűsujjaidat lehetetlen szétválasztani, mert a partnereknek egy életre szóló kapcsolatban kell hogy legyenek!
Az este a nagyszobában tv-t néztem. Erről a szobáról tudni kell, hogy teli van bútorokkal és van egy kis hely közlekedni. A tv előtt van egy franciaágy, mellette meg az ablak amin le volt engedve a redőny.
Ültem a számítógép előtt és közben ment a Family Guy. El voltam merülve az internet világában, mikor nagy koppanást hallottam az ablak felől. A macskáim mind felriadtak az édes álmukból. Átvágtattam a szoba túlsó oldaláról és kinyitottam az erkély ajtót. Kinéztem a redőny résén, hátha meglátok valakit, de senki sem volt kint. Vártam pár percet, hátha megint előjönnek és láthatom ki volt. Számításaim beváltak.
Mikor megjelent lent egy szőke kócos fejtető, osonó léptekkel, én azonnal felhúztam a redőnyt és kiálltam az erkélyre. Kiderült, hogy nem volt egyedül. Kis tizenegy-tizenkét évesek voltak. A szőke kisgyereknél egy jó nagy darab tégla volt.
Olyan mérges lettem, hogy elkezdtem velük ordibálni. Mondtam nekik, hogy még egyszer meg ne lássam, hogy ezt merik csinálni. Szégyellve tettüket, a havat rugdosták maguk előtt.
A nap végére nagyon fáradt voltam. Felfeküdtem az ágyamra, ami egy jáde köves masszázs ágyként is működik. Szépen elfér a szobámban. Felfekvés előtt még bedugtam a konnektorba a hajvasalómat, aminek még régebben eltört az egyik fele, de egyenlőre egybe van és vasal valamit, csak inog.
Bekapcsoltam az ágyat és beállítottam egy programot. Ezután elővettem a telefonomat és elkezdtem játszani rajta.
Bő félóra elteltével, még mindig a telefonomon pötyörésztem. Olyan érzésem támadt, mintha bizseregne a kezem. Rá kellett jönnöm, hogy az áram rázza a kezem. Lenéztem a laminált padlón lévő elosztóra, ahol a hajvasalóm vasa izzót és szikrázott.
Nagy nehezen kiszedtem a telefont a görcsölő kezem fogásából. Óriási erőfeszítésembe tellett, hogy kikászálódjam a zárlatos ágyból.
Az iskola tornaterme nem tartozik a legkisebbek közé. Ezen a napon hét ágra sütött a nap. A terem linoleum helyett parkettával volt kirakva.
A radiátor az ablak alatt, fa rácsozattal volt ellátva, előtte szorosan a pad állt.
Épp sorakozó volt, a többiek tornasorban álltak. Csak lányok voltunk.
Én a padon álltam, mikor odajött az egyik "menő" osztálytársam. Fél fejjel alacsonyabb nálam, hosszú haja van és jóval testesebb mint én. Lenézően végigmért, elmondta a megjegyzését szokás szerint. Nagyon felbosszantott, visszaszóltam neki, ez mint engem, őt is meglepte. Ezután elkezdte rugdosni és húzogatni a padot alattam. Erősen kapaszkodtam a rácsozatba, ami diadalmasan bírta a hajszát. Nem sikerült neki lerázni a padról. Közben ment az egymás szidása, áldása.
Már kezdett fáradni, fogtam magam és egy erőteljes rúgással fejbe találtam rázás közben és elvesztette az eszméletét pár percre.
Az esett után nem kezdett velem ki többet.
Délután kint nem volt rossz idő, sütött a nap, 20 °C körül járt a hőmérséklet. Áthívott az unokatestvérem magához. Nem laknak mesze, csak pár méterre van tőlünk az a társasház ahol laknak. A házhoz tartozik egy közös kert ami csupa zöld és telis-tele van fával. Egy kapus kerítés védi meg az idegenektől, amit egy frissen vágott bokor követ párhuzamosan. A ház maga három emeletes, fehér színű és minden lakáshoz egy szép nagy erkély tartozik.
A kapuhoz érve bepötyögtem a kódot a kapuba, hogy betudjak menni, unokatestvérem izgatottan integetett az első emeleti erkélyükről. A ház bejáratánál ismét be kellett írni a kapukódot. A lépcsőházban gyorsan felszaladtam a lépcsőn és egymás nyakába ugrottunk.
Beléptem a lakásukba ahol a frissen mosott ruha és az aznapi ebéd illata csapott meg. Beloholtunk a legnagyobb szobájukba, amit nappalinak használtak. A falon virágos tapéta volt és az ajtó mellett egy szekrénysorsorozat foglalt helyett a tv társaságával. A tv-vel szemben egy zöld színű sarokkanapé található, amire egyből lehuppantunk.
Beszélgettünk sok mindenről; barátok, fiúk, iskola.
Miútán mindezt áttárgyaltuk, neki kezdtünk nyújtani, a szőnyegen. Megpróbáltam lemenni francia spárgába jobb lábbal és végre sikerült.
Azután folytattuk tovább a nyújtásokat és a tornázgatást.
Most nincsenek olyan álmaim amikre emlékszem, ezért kárpótlásul egy kis zenével szeretnék kedveskedni.
Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny
1. Versszak: (Horus)
Egy könny, egy könyvbe zárva
Mint a rab ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár a szív nyelvén
Ért aki érez, én miért ne tenném?
Várj, csak egy pillanat,
Amíg végig simítom az arcodat
Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valami
A kapocs közöttünk mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem Téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a válasz...
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre!
…
Ha látlak kiráz a hideg, de félek
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek
Ne menj el vigyázz mindig rám,
És fogd meg a kezem ha rossz útra lépek
Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny
2. Versszak: (Shady)
Hozzád fordulok kedves kis naplóm
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón
Ő az első szó, ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték, és összes jó
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom
S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim
Ő marad a nyom, naplóm lapjain
Hozzá szólt millió szerelmes balladám
Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom
Várom a napot mikor újra láthatom... hm...
Mikor újra láthatom...
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba
Mert végre itt vagy! Kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam
Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva
Védjük kis világunk a világtól óvva
Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny
3. Versszak: (Carp-E)
Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném
Csak ott legyek veled, és tudd hogy miért én
Átadom neked, ez volt a rejtekem
Rejtőzz most jól ott benne el velem
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel
Egy olyan lány vagy kit a magány képzel el?
Nem!!! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden
Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem
Ettől nem féltem, azóta sem bánom
Megérte évekig téged megvárnom
Megfogadtad, amit eddig még senki sem
Hogy örökké mellettem, neked elhiszem
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is
Azt hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is
Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se
Én őrködök feletted, minden nap várlak
Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak
Szeretlek... emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek ígérd meg!
Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt…
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny
